Oldalak

2016. augusztus 12., péntek

Istenem, ne most...



Most olvastam Mihalec Gábor Megcsalás nélkül c. könyvét. Jó könyv, mindenkinek ajánlom, aki tudatosan szeretné építeni párkapcsolatát, de legfőképpen nem a könyv miatt ültem gép elé, hogy a gondolataimat bepötyögjem.
A könyv egy fejezete foglalkozik a szeretkezés iránti érdeklődés elvesztésével a házasságban. Azt írja, hogy tudományos kutatások szerint azok az emberek, akik egy idő után már nem éreznek vágyat a szex iránt, azoknak legtöbbször egyetlen problémájuk van: nem tudnak (vagy nem tudnak könnyen) hangulatba jönni. A szex öt szakasza (irányultsági, izgalmi, plató, orgazmus és ernyedési szakasz) közül az első hiányzik, vagy felcserélődik a többivel. De a többi szakasz megélésével semmi nehézségük nem akad. Egyetlen módszer van erre, a Nike-módszer, vagyis a Just do it! Csak csináld! módszere. Ne foglalkozz azzal, hogy nincs hozzá hangulatod, csak csináld és meglátod, jó lesz! Evés közben jön meg az étvágy.

Na de miért is írok erről?
Azért, mert miközben ezt olvastam nagyon világosan megértettem valamit. A Nike-módszer nem csak a házasságra és a szexre érvényes, hanem az imádságra is. Lehet, hogy meredek vállalkozásnak tűnik a szexet és az imádkozást párhuzamba állítani, erre Christopher Westet szeretném idézni, aki azt írta a Test teológiája kezdőknek c. könyvében, hogy aki szerint az "imádságos szex" egy értelmezhetetlen fogalom, az vagy az imádságot, vagy a szexet, vagy mindkettőt nagyon félreérti :) Nekem szemfelnyitó erejű felismerés volt, amikor rájöttem, hogy a házasság (és benne a szex) és az Istennel való kapcsolat között milyen erős a párhuzam. Amikor ezt megértettem, akkor fogtam föl igazán, amit egyébként már a jegyesoktatás alkalmával megtanultam, hogy a keresztyén házasság célja az ember Istennel való kapcsolatának kiábrázolása ebben a világban. Ez olyasmi, amit meg lehet tanulni, el lehet fogadni ésszel, de valójában akkor érted meg, amikor a házasságot és az Istennel való kapcsolatot is átéled.

Szóval az imádság.

Egyszer megkérdezte tőlem valaki: Mit tegyek, ha semmi kedvem imádkozni? Nem tudtam neki mit mondani, mert ez a kérdés bennem is megválaszolatlan volt. Isten azt mondja, hogy vele az imádságban találkozhatunk, az ő igéjét olvasva, azon elmélkedve hallhatjuk az ő szavát, de mégis mit tegyek, ha mindehhez semmi kedvem? Tudom, hogy jó lenne, tudom, hogy kellene, mert Istennel töltött idő nélkül csak egyre messzebb és messzebb sodródom tőle. Nem olyasmi az imádkozás, aminek szívből kellene jönnie, nem nyögve-nyelve? Mi értelme van annak, ha a fogamat összeszorítva kinyitom a Bibliám, összekulcsolom a kezem, hogy "Na, Isten, itt vagyok. Akkor most beszélhetünk"? Inkább megvárom, amíg majd visszajön a kedvem.
A tapasztalataim azt bizonyítják, hogy ez nem működik. Ha nem imádkozom, nem töltök időt Istennel, akkor elkezdek egy nagy bűntudatgalacsint görgetni magam előtt, ami miatt még inkább nincs kedvem és még kevesebb időt töltök vele. Egyszer csak majd kiborul a bili és biztosan visszatalálok hozzá, de addig is mennyi időt pazaroltam el Isten nélkül?

Ahogy a Mihalec könyvet olvastam, rájöttem, hogy a trükk ennyi: Just do it! Csak csináld!
Építsd be a napodba tudatosan azt a fél-egy órát, amit Istennel töltesz és csak csináld. Előre tervezetten, tudatosan, rendszeresen. (De nem robotként!) Meglátod, ha már leültél, elővetted a Bibliádat és kérted Istent, hogy szóljon hozzád, melegítse föl a szívedet, akkor már jó lesz. De neked le kell ülni. Akkor is, ha nincsen kedved. A többi már Isten dolga.

Bizonyos szempontból ez egy megnyugtató dolog. Amikor a házasságra készülődtünk számomra olyan megnyugtató volt, hogy a házasság sikeressége nem az érzelmeimen fog múlni. Ismertem már magamat annyira, hogy tudtam, nem tudok "konstans szerelmes" érzéseket felmutatni, pláne nem évtizedeken keresztül, ezért ha a házasság azon múlna, hogy ki tud tovább egyvégtében szerelmes lenni, akkor én biztos hamar alulmaradnék. Az érzelmek dinamikusak, pont ez a szépségük. És szerencsére a házasság nem az érzelmeken múlik, hanem döntéseken és tetteken.
Nem olyan régen értettem meg, hogy a hívő élet ugyanígy döntéseken és tetteken múlik. Emellett pedig Isten megajándékoz minket érzelmekkel is. Az Istennel való kapcsolatunknak is megvannak a "mézes hetei", amikor nem okoz gondot, hogy imádkozzunk, Bibliát olvassunk, adakozzunk, dicsőítsünk, szolgáljunk. De megvannak az aszályosabb időszakai is, amikor semmi kedvünk az egészhez. Jó tudni, hogy a hitünk nem a kedvünkön múlik. Hanem a döntéseinken és tetteinken. A bizalmat nem érezni kell, hanem tenni.
Abban pedig biztosak lehetünk, hogy Isten mindig hozzáteszi a magáét és betartja az ígéreteit. Amióta felkeltél reggel Ő arra vár, hogy megszólítsd. Veled szeretne lenni. Szólni hozzád. Hát szólítsd meg! Just do it!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Web Analytics